A város az agglomerációhoz tartozás előnyeit élvezi, a lakosságszám emelkedésével járó kihívásoknak pedig igyekszik megfelelni. Bölcsőde- és óvodabővítés, az iskolaépület felújítása, útfelújítás, az ivóvízellátás biztosítása, a szennyvíztisztítás korszerűsítése – ezeket a beruházásokat emelte ki a megoldott feladatok közül Fazekas László polgármester.

– A városi címet 2003-ban kapták meg. A két település, Alberti és Irsa 1950-ben egyesült. Napjainkban melyek a városvezetés legfontosabb feladatai?

– Két dolgot emelnék ki. Az egyik, hogy mindinkább kezdünk „belecsúszni” a minden irányba táguló agglomerációba. Ez nyilván több következménnyel jár. Örömteli, hogy növekszik a lélekszám, – ezekben a hónapokban lépjük át a 14 ezret. Természetesen ez egyben kihívásokat is jelent, amely két területen a leginkább kitapintható. Az egyik egyrészt örömteli, mert nő a gyermeklétszám, ugyanakkor feladat is, hiszen bővíteni kell a gyermekintézmények befogadóképességét. 

   2019 óta 28 férőhellyel nagyobb a bölcsőde befogadóképessége, és most a tavasz közepére lezajlik egy ugyanilyen arányú bővítés. A nagyobbaknál befejeződött az 50 férőhelyes óvodabővítés. Más a helyzet az általános iskolánál. Ez az iskolatípus immár állami fenntartású. A három intézményünk közül az állami a legnagyobb, 700 fő fölött van a tanulólétszám. A 2023/24-es tanév elején egy korábban nem használt épületet a tankerülettel közösen fel kellett újítanunk, hogy el tudjuk helyezni az összes tanulócsoportot. Működik nálunk egy evangélikus és egy katolikus iskola is. 

   A másik fő csapásirány a vonalas infrastruktúra. A szennyvíztisztító-kapacitást korszerűsítettük, de vannak még feladataink bőségesen. Az ivóvízellátásra szintén nagyon oda kell figyelni. Ezek kijelölik a legfőbb irányokat, amerre ügyködnie kell az önkormányzatnak.

Albertirsa és Tápiószentmárton között van egy fontos útvonalunk, amely a Tápiósággal köt össze minket. Abba az irányba ez a legrövidebb útvonal, sokan használják. Az út nem része az országos közúthálózatnak, mezőgazdasági bekötőút. A települések apránként ellátták szilárd útburkolattal, de nem olyan minőségűvel, amely a nagy teherforgalmat, a kamionokat elbírná. A felújítása igen fontos, mert siralmas állapotban van. Ezt idén meg tudjuk oldani. 

– Az egykori két település máig különbözik egymástól?

– Két vonatkozásban is. A 18. század első harmadában történt az újratelepítés, ugyanis a törökök pusztává tették a homokhátsági részt. Albertit a felvidékről telepítették újjá 1711 szeptemberében, evangélikus szlovákok érkeztek ide az egyetlen telepítési akció során. Akkoriban a vidék a Szapáry család birtoka volt, ők intézték. 

   Irsán több kisnemesi család élt, három hullámban zajlott az újjátelepítés. Zömében szlovákok érkeztek, de jöttek Erdélyből és Délvidékről is, valamint kevés német, ruszin és zsidó. 

   A településszerkezet sem azonos. Albertin szabályos utcákra osztották a falut, Irsán tarkább utcaszerkezet alakult ki. 1992–93-ban volt a demográfiai mélypont, akkor 10,5 ezren voltunk, most 14 ezren vagyunk. Sajnos a mortalitási ráta minden évben negatív, többen halnak meg, mint amennyien születnek. Közben pedig rengetegen érkeznek hozzánk.

   1950-ben egyesítették a két települést. Érdekes, hogy 1936-ban a két elöljáróság még leszavazta az egyesítést, mert akadtak különbözőségek. Közben viszont Alberti és Irsa összenőtt. Azonban egészen 2003-ig a határvonal mentén maradt fejlesztendő terület, melynek a fejlesztése egy kis településközpont kialakítását célozza. Arculatformálásról beszélek, ami a valaha két településből állt jelenkori kistelepülés esetében mindenképpen fontos. 

– Előnyt és hátrányt is jelenthet a főváros közelsége. Merre billen a mérleg? 

– Nyilván is-is. Abból indulok ki, hogy meghatározóan két korosztály jön: kisebb létszámban érkeznek a fiatal nyugdíjasok, a többség viszont a harmincas korosztályhoz tartozik, akik jönnek egy-két gyerekkel, vagy „tervezett” gyerekekkel. Úgy gondolkodnak, hogy a tömegközlekedés jó, autóval is könnyen be lehet jutni a fővárosba, nagyjából egy óra alatt.    

– A munkavállalók könnyen találnak munkahelyet? Hogy boldogulnak a helyi vállalkozások? 

– Az emberek nagy többsége Budapestre jár dolgozni, alvóváros maradtunk. A helyiek közül feltétlenül említést érdemel legalább három cég, a FaulHaber Motors Kft., amely német anyavállalattal is rendelkezik. Mikroméretű motorokat állítanak elő. Nem összeszerelő üzem, saját fejlesztőrészleg dolgozik, mérnökökkel. Mintegy 300 főt foglalkoztatnak. Az Aqua Lorenzo Kft.-t a kommersz vizek piacán talán piacvezetőnek nevezhetjük az országban. A harmadik a hűtőház, a Mirelite Mirsa Zrt. Ez a három legnagyobb foglalkoztató. Rajtuk kívül főleg építőipari vállalkozások működnek nálunk, valamint kisebb cégek. 

– Mekkora szerepet játszik a turizmus a város életében? Milyen programok jellemzik az idei évet?

– Kicsit adósak maradunk önmagunknak és a külvilágnak, mert ugyan van kiváló összetételű, minősített gyógyvizünk, ám ez a víz többet érdemel, mint amennyire most hasznosítani tudjuk. Idényjellegű fürdőnk működik, öt medencével. Idén május végén fogunk nyitni, akkorra fejeződik be a környéket megközelítő út építése.

   Ami a környéken nem jellemző, és sokan kedvelik, az a télbúcsúztató programunk. Minden évben „bérbe veszünk” néhány busót, fellépnek a helyi kultúrcsoportok, felvonulnak a környékbeli kézművesek – és temetjük a telet. Minden júniusban méltó módon megünnepeljük a Szent Iván éjt. A Városnapunkat mindig szeptember első hétvégéjén tartjuk, annak emlékére, hogy 1950-ben szeptember 6-án tartották a hivatalos városavatót.

   A település legismertebb szülötte Tessedik Sámuel. Az alberti parókián látta meg a napvilágot a lelkész gyermekeként. A bővítések során megmaradt az épületrész, ahol világra jött. Most felújítják az egész parókiát, és ez helyi kultúrtörténeti jelentőséggel bír. Április 21-én tartjuk az avatóünnepséget.