A Duna-parti város napjainkban a budapesti agglomeráció egyik legnagyobb ütemben fejlődő települése, népességszáma évről évre folyamatosan növekedik. Az elmúlt esztendők városfejlesztési célú beruházásairól, a közeljövő terveiről, a sport-, a kulturális és a civil életről Dióssi Csabával, Dunakeszi polgármesterével beszélgettünk.

− Melyek voltak az önkormányzatnak a 2014−2019-es időszakra vonatkozó városfejlesztési céljai, illetve jelenleg is folyamatban vannak-e még beruházások ezek közül?

‒ Tekintettel arra, hogy agglomerációs településként a főváros vonzáskörébe tartozunk, a dunakeszi lakosoknak nagyok az elvárásai az önkormányzattal szemben. Úgy gondolom, hogy az elmúlt öt esztendőben a polgárok elégedettsége volt a legfontosabb. Például évtizedek óta vártak az itt élők arra, hogy legyen uszodájuk, ami ebben a ciklusban megépült. A lélekszám gyarapodását követve iskolabővítések történtek, sőt állami beruházásból épült egy 24 tantermes új iskola is, amely minden tekintetben megfelel a 21. század követelményeinek. Régi tervünk valósult meg egy városi tulajdonú üdülő létrehozásával Balatonakarattyán. Két éve nyitottuk meg a Duna-parti szabadstrandot, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend.

Felújítottuk a szakorvosi rendelőintézet homlokzatát, kívül-belül a művelődési központot és valamennyi háziorvosi rendelőt. A képviselő-testület nevében is mondhatom, hogy az elmúlt évek városfejlesztési szempontból hasznosan teltek. Most adjuk át az új bölcsődét, tavasszal pedig elkezdődött egy új óvoda építése is. 

Egy igazán nagy városfejlesztési program a következő években várható, a bölcsődei, óvodai és általános iskolai férőhelyek bővítése után végre a középiskolák felé fordulhat a figyelmünk. Hamarosan kormánydöntés születik arról, hogy jelentős középiskolai, zeneiskolai és kulturális beruházást indíthat el az önkormányzat, amely magában foglal egy évfolyamonként négyosztályos gimnáziumot, egy ötosztályos szakgimnáziumot és mindkettőhöz sportcsarnok és sportpálya, valamint egy közös uszoda is épül. Mindezeken kívül, kormánymegbízás alapján az önkormányzat rendelkezik egy olyan kulturális beruházás tervével, amely egy zeneiskolát és mellette egy 750 fő befogadására alkalmas koncert- és színháztermet tartalmaz. Jövőre kezdődhet meg a projekt szervezésének az előkészítése. Az említett intézmények átadására 2023 végén, 2024 elején kerülhet majd sor. Ezzel a beruházással Dunakeszi a térség jelentős oktatási és kulturális központjává válhat.  

− Napjainkban milyen a munkaerő-piaci helyzet Dunakeszin?

‒ A városban a 2008‒2009-es gazdasági válság idején sem volt jelentős munkanélküliség. Budapest közelsége ebből a szempontból kedvező, hiszen sokan ingáznak fővárosi munkahelyekre. Sokaknak pedig a jól prosperáló helyi vállalkozások adnak munkát, ideértve az ipari üzemeket, a kereskedelmi és a szolgáltató cégeket, a nagyszámú közintézményt. 

− Az eddig elmondottakból az következik, hogy jutnak források a sport- és a kulturális élet támogatására is.

‒ A város sport- és kulturális élete rendkívül színes. Ami az előbbit illeti, büszkélkedhetünk egy dunakeszi sportmodellel. Az óvodástól a kisiskolás korig nálunk a gyerekek megtanulnak focizni és korcsolyázni, míg később, az általános iskola tanrendjébe illesztve a mindennapi testnevelési órák keretében pedig teniszezni, kézilabdázni, úszni, korfballozni és cselgáncsozni, szeptembertől pedig elindul a vívásoktatás is. A gyerekek edzésekre szállítását és a sportelszerelések jó részét az önkormányzat finanszírozza.

Ami pedig a kulturális területet illeti, a városnak saját kórusa, fúvós- és szimfonikus zenekara van, két éve működik a Dunakeszi Teátrum, egyelőre a művelődési központban, de hamarosan majd az új színházterembe költözhet. A szórakoztató és szabadidős programokból pedig szinte minden hétvégére jut olyan, amely megmozgatja a korosztályok mindegyikét.

− A dunakeszi polgárok magukénak érzik a várost? A közös ügyekben érezhető az összefogás, a civil kurázsi megléte?

‒  A demográfiai kutatások szerint a miénk az egyike annak az öt magyarországi járásnak, ahol többen születnek, mint ahányan elhaláloznak. Úgy tűnik, ez a természetes népszaporulat hosszú távon is így marad. A város lakossága rendkívül fiatal, igen sok közülük a diplomás, és ez olyan dinamizmust ad Dunakeszinek, amely tetten érhető a közös ügyek kezelésében, az összefogásban, a civil szervezetek működésében. Mindez megkönnyíti a városvezetés munkáját is. Ahogyan a város szlogenje is hirdeti, Dunakeszi, a Mi Városunk, és örömmel tölt el, hogy a városlakók már több alkalommal is bebizonyították, hogy milyen is az igazi összefogás. Köszönet illeti tehát a dunakeszi polgárokat.