Gazdasági fejlődésének, növekvő lakosságának, stabil intézményi rendszerének, megbízható infrastruktúrájának és nem utolsósorban kedvező fekvésének köszönhetően Dunaharasztit dinamikusan fejlődő városnak tartják. A település jelenéről és a közeljövő terveiről dr. Szalay László polgármesterrel beszélgettünk.

 

− Ön 2002 óta polgármestere Dunaharasztinak. Miként vált az egykori agglomerációs alvóváros dinamikusan fejlődő, iparorientált településsé?

− Az ezredfordulóig valóban egy voltunk a budapesti agglomeráció közepes méretű települései között, a városi címet is csak 2000-ben nyertük el. A rendszerváltás előtt központilag jelölték ki a fejlesztendő községeket, és sajnos Dunaharaszti nem tartozott ezek közé. 1990 után a meglévő néhány üzem is megszűnt, ezért világossá vált, hogy szerkezetet kell váltanunk. Ugyanis Dunaharaszti tele volt kiaknázatlan lehetőségekkel, a kedvező földrajzi fekvéstől kezdve a meglévő ingatlanvagyonon át a képzett, helyben lakó emberek sokaságáig. Ezt ismertük fel akkor, amikor első nagy ívű koncepciónkat megfogalmaztuk 2002-ben: az önkormányzat erőforrásait az infrastrukturális lemaradásunk gyors ledolgozására és az oktatási intézményeink fejlesztésére kell fordítanunk, éppen a jövő érdekében. Ezek a törekvéseink mára célt értek: teljesen megújult az út- és közműhálózat, új óvodákat építettünk és felújítottuk a város általános iskoláit, vonzó lehetőséget teremtve azoknak a fiatal családoknak, akik az agglomerációban keresnek új otthont. Ennek köszönhető a lakosság gyors gyarapodása, s az, hogy a város „megfiatalodott”.

− Az M0-ás autópálya és az 51-es főközlekedési út közelsége szerencsés adottsága a városnak. Mégis, ezzel együtt, hogyan „népesíthető be” egy ipari park?

− Úgy, hogy kedvező feltételeket teremtünk a letelepedő cégeknek. Ennek sok összetevője van, de a legfontosabb a kiszámítható gazdasági környezet. Amelynek része az is, hogy évek óta nem emeljük a helyi adókat, mert nagyra értékeljük azt, hogy a nálunk üzemeket építő

társaságok munkát adnak a helyi lakosoknak és adóbefizetéseikkel segítenek céljaink megvalósításában. Személyesen is jó kapcsolatot ápolok jó néhány, nálunk dolgozó cégvezetővel, s az ipari parkot érintő döntések előtt kikérem a véleményüket. Együttműködünk az infrastruktúra fejlesztésében is, ebből mind a város, mind a cégek kiveszik a részüket, és végül mindenki profitál is belőle. Az ipari park továbbra is nyitott, rendelkezésre állnak további területek, jelenleg is tárgyalok cégekkel a lehetséges ideköltözésükről.

− A 2020-ig tartó európai uniós költségvetési ciklusra milyen stratégiai fejlesztési célokkal készült a városvezetés?

− A városfejlesztés vezérelve nem változik: igyekszünk helyben megteremteni mindazokat a körülményeket, biztosítani mindazokat a szolgáltatásokat, amelyek az emberek jogos igényeiből fakadnak. Ne kelljen tehát feltétlenül Budapestre utazni azért, ha kulturális, sport- vagy szabadidős programokra vágyik valaki; álljanak rendelkezésre az egészségügyi alapellátás eszközei, sőt, ha lehet, mozduljunk el a szakellátás irányába. Az utóbbira jó példa a mentőpont kialakítása, amit éppen most fejeztünk be. De hogy két további konkrétumot is említsek: igyekszünk bekapcsolni a város vérkeringésébe a MÁV-alsó néven ismert városrészt, és szeretnénk megvalósítani egy régi vágyunkat, a városi uszoda felépítését. Itt számítunk a kormány támogatására, mert ez a feladat meghaladja az erőnket.

− Dunaharaszti lélekszáma folyamatosan növekszik. Ez egyfelől jó, másfelől viszont újabb és újabb infrastrukturális beruházásokra sarkallja a várost. Van ehhez elegendő pénz?

− Az infrastruktúrát nemcsak létrehozni, hanem üzemeltetni is kell, és ennek anyagi forrásait évről évre biztosítani kell a költségvetésben. Továbbra is folytatjuk azt a gyakorlatot, hogy óvatos, takarékos gazdálkodást folytatunk, „nem vállaljuk túl” magunkat, miközben határozottan haladunk előre a magunk útján. A helyi adóbevételeknek és a központi támogatásoknak együtt elegendőeknek kell lenniük céljaink megvalósításához.

− Sokak szerint egy húszezres város éppen ideális „méret”. A dunaharaszti lakosok valóban közösségé formálhatók?

− Meggyőződésem, hogy igen. Izgalmas feladat beilleszteni a közösségbe azt a sok újonnan letelepült családot, akik a szélrózsa minden irányából érkeztek hozzánk. Ebben óriási a szerepük az oktatási intézményeknek és a civilszervezeteknek, mert az ő rendezvényeiken, illetve az önkormányzat programjain nyílik leginkább lehetőség arra, hogy személyes kapcsolatok, barátságok szövődjenek a lakosok között. Dunaharasztin létezik egy erős helyi identitás, amelynek megvannak a különböző elemei, elég, ha csupán az erős sváb közösséget említem. Az a tapasztalatom, hogy ezek a hagyományok, „a hely szelleme” erős vonzást gyakorol az ide érkezőkre, mert azt látják, hogy ez egy izgalmas, gazdag múlttal és reményt keltő jövővel rendelkező közösség, amelyhez jó érzés tartozni.