Békéscsaba idén ünnepli újratelepítésének tricentenáriumát
1718-ban, báró Harruckern János György kezdeményezésére tíz felvidéki vármegyéből közel 700, döntően evangélikus szlovák telepes érkezett Csabára a jobb megélhetés reményében. A Haán Lajos által feljegyzett legenda szerint a település közepén ált egy gémeskút, ahol az érkező telepesek megálltak szomjukat oltani. A kutat körbeállták, levették széles karimájú kalapjukat, és a Tranoszciusz nevű énekgyűjteményt kezükben tartva rázendítettek a „Pán Buh je má sila i dufáni” kezdetű zsoltárra. Ezután letérdelve jelezték: megérkeztek új otthonukba.
Az azóta eltelt 300 év alatt felnőtt számtalan nemzedék. Változtak, formálódtak a szokások, kialakultak a tradíciók, megszilárdult a közös értékrend.
A város újratelepítésének tricentenáriuma alkalmából egész éven átívelő ünnepi programsorozatot szerveztek, amelyeken együtt ünnepelhetett a város apraja és nagyja. A jubileumi emlékév hivatalos megnyitását egy szimbolikus mű, az „Ajtók kitárulnak” című előadás jelenítette meg. Júliusban nagyszabású, kétnapos ünnepségen utazhattunk vissza az időben, hogy megismerjük a régi Csaba hangulatát. Az augusztus 20-ai program kiemelkedő eseménye volt a Szent István-szobor avatása, amikor a város főtere nem csupán építészetileg, hanem történelmi lelkületében is teljessé vált.
Békéscsaba újratelepítésének 300., várossá válásának 100. évfordulója alkalmából megemlékeztek Harruckern báróról, akinek kiemelkedő szerepe volt Békéscsaba újratelepítésében. Az emlékévet egyedülálló koncert zárta a felújított evangélikus nagytemplomban. A város valamennyi kórusa együtt énekelt, szimfonikus zenekari kísérettel.
Egy város életében rendkívül fontosak a kerek évfordulók, az ilyen alkalmakon lehet igazán átélni az összetartozás érzését. Az egész éven át tartó rendezvénysorozat arról is tanúbizonyságul szolgált, hogy Békéscsaba kulturális élete mily sokszínű és értékes.