Kedves Olvasó! 

Ezer szállal kötődöm Bács-Kiskun vármegyéhez. Kecskeméten születettem, Nyárlőrincen nevelkedtem, s innen vitt a vágyam az alkotó élet, a színészi pálya felé. Ma már Tiszakécskén van a vidéki otthonom, mert itt élnek a szüleim, akiket rendszeresen meglátogatok. Hatalmas megtiszteltetés, hogy a vármegyei önkormányzat felkérésére én személyesítem meg Petőfi Sándor alakját a költő születésének bicentenáriumán, a vármegyei rendezvényeken. Ez egy kétéves projekt, amelynek keretében különböző helyszínekre viszem el verseit és tolmácsolom gondolatait.

   A költő munkásságát ismerők pontosan tudják, mit jelentett számára a szülőföld szeretete. Ezt én kezdetben, amikor kikerültem a szülői házból, még nem fogtam föl teljes értelmében… 19 évesen csak élveztem, hogy világot látok, új barátokat szerzek. De amióta Budapesten élek, és onnan látogatok haza, egyre inkább érzem: megnyugtat az itteni lét. Az én szeretetem a szülőföldem iránt ehhez a tájegységhez köthető, itt érzem otthon magam. Hajlamos vagyok zaklatottá válni a nagyvárosi nyüzsgéstől, viszont amikor hazaérkezem az otthon melegébe, a kis lakásunkba, amit feleségemmel alakítottunk ki, mindig megnyugszom. Ugyanezt a nyugalmat érzem akkor is, ha bárhol az „alföld tengersík vidékin” járok. Mert gyerekként úgy nőttem fel, mint Petőfi: a pusztán, és ez kitörölhetetlen élmény, ami meghatározza az életemet.

   2019-ben az átélés művészetéről írtam a szakdolgozatomat, mert azt gondolom a színészi hivatásról, hogy az alakítás akkor tökéletes, ha az ember megéli, átéli a pillanatokat a színpadon, ha hitelesen tudja közvetíteni a megformált szereplő érzéseit, szándékait. Ezt az átélést próbáltam Petőfinél is megragadni. Amellett, hogy tanulmányoztam az életrajzát, a színészi szerepmegformálás szempontjából leginkább a versei voltak hasznomra, a versein keresztül igyekszem megérteni a költőt. Ez a projekt sok időmet felöleli, de ettől függetlenül a színházi munkáim nem szorultak háttérbe, folyamatosan játszom a budapesti Újszínházban, és az esztergomi Babits Mihály Színházban is van futó előadásom.  

   Azt tervezzük, hogy Petőfinek mind a 850 versét felmondom hangfelvételre, ezzel is népszerűsítve a munkásságát. Ezenkívül is sok a program, az esemény, sok a szerepvállalás a projekt szeptemberi befejeződéséig. Megtiszteltetés az is, hogy engem mostanában Petőfiként ismernek meg, őt keresik bennem, a költőre gondolva hívnak meg egy-egy eseményre szavalni. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam személyesen és az internetes platformokon is, amelyek mind méltatják ennek a szerepvállalásnak a jelentőségét. Ehhez nagyban hozzátesz a virtuális jelenlét. Az Instagramon és a TikTokon már közel 30 ezren követik a projektről közölt tartalmakat. A Petőfivel készített közös fotók nagy népszerűségnek örvendenek a közösségi médiafelületeken. Igaza volt annak a barátomnak, aki azt mondta, hogy a szelfi a modern autogram.

   Nagyon nagy élmény nekem Petőfi alakjába bújva a gondolatait a versein keresztül továbbadni, és azt tapasztalom, hogy a nézőknek, a bicentenáriumi programok résztvevői-nek is. Mert nem sok alkalom adódik az ember életében, hogy hús-vér alakban találkozzon egy költőóriással – még ha csak így, közvetetten is. Tény, hogy a köztünk járó Petőfi Sándorra most nagy szükség van. A költő szellemi és irodalmi hagyatéka örökérvényű, ha egy kicsit is éltetni tudjuk kultuszát, azt hiszem, elégedettek lehetünk.

Bánföldi Szilárd színművész