Fogalma sincs arról, hogy összesen mennyi érmet szerzett eddigi pályafutása során. Bukkant már medálra autója kesztyűtartójában, pulcsija zsebében, íróasztalfiókban. A három olimpiai aranyat persze az ágya mellett őrzi. A hazai vizes vb előtt Hosszú Katinkától kértünk interjút.

− Hogyan teltek a bajai gyermekkor évei, s mikor derült ki önről, hogy különleges tehetség?

– Egészen pici kislány voltam, hároméves mindössze, amikor a nagypapám megismertette velem az úszás szeretetét. Ő volt az első trénerem, s nagyon szigorúan vette az edzéseimet, így minden alapot neki köszönhetek. Gyerekkoromban ugyanolyan komolyan kellett vennem az úszást, mint ma: hajnali öt órakor keltem, mikor anyukám készítette a reggeli kakaómat. A nagypapám mindig bízott bennem, és hitte már akkor, hogy egyszer az olimpiai dobogó legfelső fokán állhatok. Ugyanakkor mindig hozzátette, hogy mindezt csak úgy érhetem el, ha keményen küzdök a céljaimért és sosem adom fel.  Nagyon fiatalon megtanultam az alázatot, a küzdeni tudást és az áldozatvállalást. Nagyapámtól rengeteget tanultam az akaraterőről, ami nélkül most nem lennék az, aki vagyok.

− Mikor került az Egyesült Államokba, s hogyan ismerkedett meg a férjével, edzőjével?

− A gimnázium után sportolói ösztöndíjat kaptam, így tanulmányaimat és a sportolói pályafutásomat is az Egyesült Államokban folytathattam. Amikor kiutaztam, egyáltalán nem beszéltem angolul, előtte francia nyelvet tanultam. Ott kint viszont rá volt kényszerítve az ember, hogy jól beszélje a nyelvet, főleg, hogy az úszás mellett pszichológia szakra jártam, amit el is végeztem. Éppen a nyelvi nehézségekből fakadóan jó sok idő kellett ahhoz, hogy az első randira igent mondjak. Shane mellettem úszott az egyetemi csapatban, így naponta jó néhány órát töltöttünk együtt. Végül igent mondtam a randevúra, és pár hónap után összeköltöztünk. Gyorsan zajlottak az események, de ez így volt jó. Nagyon pozitívan emlékszem vissza az Amerikában töltött éveimre.

− Milyen volt a mostani floridai edzőtáborozás?

− Nagyon jól telt ez az egy hónap odakint, Amerikában. Shane-nel különös gondot fordítunk a külföldi edzőtáborokra, hiszen ekkor csak és kifejezetten az úszásra kell koncentrálnunk. Idén annyiban volt más, mint a korábbi években, hogy az edzőpartnerem, Dudás Dani is velünk volt. Komoly kihívás volt ez a négy hét, hiszen ilyenkor tényleg a végletekig feszegetjük a saját határainkat, ami persze majd segít a vizes vb-re való felkészülés utolsó szakaszában. Daninak is egyre javultak az időeredményei, ami külön öröm volt mindkettőnknek. Nagyon szeretjük az edzőtáborokat, ilyenkor csak az úszás van, nem kell törődnünk semmi mással.

− S hogyan telnek a felkészülés utolsó hetei, milyen egy-egy napja?

− A világbajnokság előtti hetek a könnyített edzésekről és a megfelelő étkezés szigorú betartásáról szólnak. A „keményített” edzéseimen már túl vagyunk, végig nagyon feszített tempóban dolgoztunk a riói olimpia utáni hónapokban. Az én felkészülésem a vb-re tulajdonképpen azóta tart, ám most már a mentális koncentrációra figyelek elsősorban. Mindemellett itthon a napjaim fennmaradó részét a cégem ügyeinek intézésével töltöm, igaz, a vb előtt még rajtkőre álltam a Mare Nostrum versenysorozaton és a French Openen is.

− Hogyan tud kikapcsolódni az edzések között?

− A megfelelő regenerálódás érdekében az edzések után a jégfürdő felé veszem az irányt, ez egyetlen edzés után sem maradhat el. Mindemellett, ahogy említettem már, az étkezésre különösen odafigyelek a hajrá időszakában. Próbálok többet pihenni, vagyis hamarabb fekszem le aludni, hiszen a reggeli edzéseket sosem hagyjuk ki. A relaxációban a masszőröm is nagy segítségemre van, de ezeken kívül nincs különösebb kikapcsolódási „taktikám” a nagy versenyek előtti utolsó hetekben.

− Mit jelent egy élsportolónak egy hazai világbajnokság?

− Mindennap jó értelemben vett izgalom van bennem, amikor a Duna Arénában elkezdem a reggeli edzést. Elképzelem, amikor sok-sok magyar szurkoló ül majd a lelátókon, és drukkol a versenyzőknek. Hihetetlen élmény lesz, ebben biztos vagyok. Minden sportoló vágya, hogy nagy világversenyen vegyen részt a saját hazájában. Nagyon nagy öröm ez nekem, de ugyanakkor nagyon nagy felelősség is, hogy hazai közönség előtt úszhatok. Mivel itthon kerül megrendezésre a vizes vb, a magyar versenyzőket nyilván különösen nagy figyelem fogja övezni. Szeretném büszkévé tenni a szurkolókat és a hazámat, s igyekszem mindent megtenni ezért.