Akinek szívügye a Tokaj-Zemplén térség jövője
Az országosan ismert nagyvállalkozó a térség kormánybiztosaként, illetve a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács és a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány elnökeként jelentős szerepet vállalt abban, hogy hazánk e tájegysége fölvirágozzon. Wáberer Györggyel készítettünk interjút.
– Ön a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelős kormánybiztosa, s elnöke a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanácsnak. Mindez milyen feladatokat jelent az Ön számára?
– Kormánybiztosként, a kabinet céljaival és prioritásaival összhangban aktívan részt vettem, sőt a Tanács társelnökeként és a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnökeként a mai napig is részt veszek a Tokaj-Zemplén térség fejlesztési terveinek kidolgozásában és koordinálásában. Megkeresnek az olyan tervezett fejlesztésekről és intézkedésekről szóló kérdésekben, amelyek a térség gazdaságának és infrastruktúrájának fejlesztését célozzák.
Továbbra is elkötelezett vagyok abban, hogy Tokaj-Zemplén fejlődjön és erősödjön. Hiszem, hogy a térség Magyarország egyik legfontosabb turisztikai régiójává válhat, hiszen minden adottsága megvan hozzá. A gazdaság élénkítése, a munkahelyek megtartása és a fiatalok visszacsábítása továbbra is fontos feladataink egyike.
– Melyek a térségi fejlesztés sarokpontjai?
– A Tokaj-Zemplén Fejlesztési Program alapja egy átfogó felzárkóztatási folyamat, amely valóra váltja a térségben élők évszázados törekvéseit. Hosszú távon biztosítja a fenntartható fejlődést, növeli a régió népességmegtartó erejét, megállítja és visszafordítja az elvándorlást, javítja az életfeltételeket. Minden beruházás ezeknek a céloknak az érdekében a világörökségi kulturális kincsekre építve gazdagítja a meglévő értékeket és a borászati gasztronómiát. Célunk, hogy a programban megfogalmazott fejlesztések a térséget hazánk – Budapest és a Balaton után – legjelentősebb turisztikai régiójává emeljék.
A program kiemelten kezeli a közúthálózat fejlesztését, a kerékpárutak kiépítését. Annak ellenére, hogy sok feladat áll még előttünk, közel 63 km szakaszon elkészült a szilárd burkolat, folyamatosan zajlik a dűlőúthálózat fejlesztése, és elkészült a Panoráma Kerékpárút első, több mint 50 km-es szakaszának kiviteli terve is.
Fontos kiemelni, hogy több helyszínen is zajlik a települések arculatának megújítása, infrastrukturális fejlesztése. A program keretében 18+1 közútfejlesztési projekt kapott támogatást. Eddig 12 beruházás fejeződött be, 2023-ban további négy, 2024-ben pedig két beruházás zárul le.
Elmondható tehát, annak ellenére, hogy nehéz időszakot élünk, a szomszédunkban zajló háború térségünk gazdasági helyzetére is sajnálatos módon rányomja a bélyegét, a fejlesztések bár nem haladnak olyan tempóban, ahogyan azt szeretnénk, de nem álltak meg. Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy hamarosan új lendülettel folytatódjon a megkezdett munka.
– Az év elejétől a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumi feladataira koncentrál. Ez azt jelenti, hogy újabb fejlődési pályára lép az egyetem?
– Mint azt már említettem, továbbra is aktívan részt veszek a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács munkájának irányításában, és ez a feladatköröm összhangban áll a kuratóriumi elnöki tevékenységemmel is. Meggyőződésem, hogy egy térség fejlesztése csak a meghatározó jelentőségű szereplők együttműködésével valósítható meg. Az Egyetem képzési struktúrája és jövőképe összhangban kell legyen a térség fejlesztési stratégiájával. Az elmúlt két esztendő bebizonyította azt, hogy van létjogosultsága az egyetemnek a borvidéken. Most azon dolgoznunk, hogy a társadalmi beágyazottság erősítése mellett olyan képzési struktúra jöjjön létre, amely egyrészt kiszolgálja a térség igényeit, másrészt pedig hazai és nemzetközi viszonylatban is felkeltse a potenciális hallgatók érdeklődését.
– Az idei évet az áttörés évének nevezi a fiatal egyetem, mert megháromszorozódott az első évfolyamra felvettek száma. Mi az a tudás és érték, ami csak itt kapható?
– Természetesen az egyetem szerves fejlődése csak azon hagyományokra alapozva képzelhető el, amelyek a sárospataki felsőfokú oktatást jellemezték a korábbi évtizedekben. A pedagógusképzés során felhalmozott tapasztalatokat továbbra is ki kell használnunk. Az egyetem vonzereje lehet a speciális elhelyezkedése, hiszen egy világörökségi területen fekszik, Magyarország első számú borvidékén egy dinamikusan fejlődő turisztikai desztinációban. Ezek az adottságok szerintem meghatározzák a képzési struktúrát is. De előnyt kell és lehet kovácsolni a határvidéki létből is, hiszen a felvidéki és a kárpátaljai magyar diákok számára is vonzóvá kell tennünk a Tokaj-Hegyalja Egyetemet.
– Nem akadályozza a sokszintű oktatást, hogy közben zajlik az épület teljes körű, külső-belső felújítása?
– Egy végtelenül leromlott állagú épületegyüttesben kezdte meg a működését az egyetem. Az elmúlt időszakban elkészültek azok a tervek, amelyek alapján a közeljövőben megindulhat a főépület felújítása. Az egyetem vezetése megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy zökkenőmentesen indulhasson az új tanév. Sikerült olyan képzési helyszíneket találnunk a településen, ahol a hallgatók megkezdhetik a tanulmányaikat. Sárospatak egy emberléptékű kisváros, néhány perc sétával elérhetőek mind az oktatók, mind a hallgatók számára azok a helyek, ahol a képzések zajlanak. Öröm számomra ugyanakkor, hogy a 2023/24-es tanévet – a Furmint Hotel rekonstrukciójával – már egy minőségi körülményeket biztosító kollégiummal tudjuk indítani.
– Az új rektor hivatalba lépéséig dr. Toma Kornéliát, az eddigi helyettest bízta meg a rektori feladatokkal, Vincze Csabát pedig, a Grand Tokaj Zrt. korábbi gazdasági vezérigazgató-helyettesét a kancellári teendőkkel. Ők mit tehetnek azért, hogy az egyetem még nagyobb rangot kapjon?
– Az egyik legfontosabb feladatuk annak elősegítése, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokat a lehető leghatékonyabban használja fel az egyetem. Célunk, hogy olyan körülmények fogadhassák az ide érkező hallgatókat, amelyek megfelelnek a 21. századi elvárásoknak. Ugyanakkor fontos az is, hogy egy hosszú távon fenntartható, gazdaságosan üzemeltethető rendszert alakítsunk ki.
– Ön a sikeres vállalkozói létét öt évvel ezelőtt fölcserélte a kormányzati munkára, amikor miniszterelnöki megbízottként segítette a magyar logisztika és közúti fuvarozás fejlesztését. Mi a hasonlóság és mi a különbség egy saját vállalkozás irányítása és a közszolgálat között?
– Mindkettő komoly vezetői kihívásokat jelent. Mindkét területen fontos a stratégiai tervezés, a döntéshozatal és a célok megvalósítása. Így ebben nincs nagy különbség a kettő között. Nyilvánvalóan a vállalkozó lét alappillére a profitorientáltság, a kormányzati munkám fő célja pedig a közösség szükségleteinek kielégítése és a közérdek védelme. Ami számomra nehézség volt, sőt a mai napig is az, a bürokrácia és az ehhez kapcsolódó sokkal lassabb munkatempó. Ezt nagyon nehéz megszokni.
– Mennyire játszott szerepet a tokaji megbízás elfogadásában az, hogy Sátoraljaújhelyen született?
– Tokaj-Zemplén a szülőföldem, így hát megtiszteltetésként éltem meg, hogy engem bíztak meg a térség fellendítésére irányuló feladattal, a Tokaj-Zemplén Program kidolgozásával és megvalósításával. A térség különleges helyet foglal el a szívemben, hiszen itt töltöttem gyerekkoromat, és nagyon szép emlékeim vannak abból az időszakról. A mai napig a Zempléni-hegységben töltöm a családommal együtt a szabadidőm nagy részét, így hát eltökélt vagyok a térség felvirágoztatásában, legyen szó akár az infrastrukturális fejlesztésekről, akár a Tokaj-Hegyalja Egyetem fellendítéséről.
– Az Ön nevét viselő alapítványa szülővárosában sokféle módon támogatja a hátrányos helyzetű embereket. Hozzájárult a közösségi ház építéséhez, Sárospatakon pedig a sportcsarnok építését támogatta. Milyen belső, személyes indíttatás húzódik meg az alapítvány mögött?
– Amikor megszületünk, mindannyiunkban ott van számos lehetőség, de sok feltétele van annak, hogy ebből bármelyik megvalósuljon. Ezeket a feltételeket szeretném úgy alakítani, hogy a lehetőségekből szemezgetve hátrányos helyzetű emberek is élni tudjanak képességeikkel. A hátrányos helyzet, a szegénység nemcsak a pénz hiánya, annál sokkal több. Nincs lehetőség tanulásra, megfelelő fejlődésre, aminek következtében egyenes az út a teljes elszigeteltségig. Az alapítvány gondolata ezen a ponton fogalmazódott meg. A pénz vajon megold-e mindent, vagy többről van szó akkor, ha esélyegyenlőséget szeretnénk? Úgy éreztem, az érdemi változáshoz cselekvésre, új gondolatokra, új programra van szükség. Célom tenni a jobb jövőért.
Az alapítvány arra is vállalkozik, hogy rendszeresen hirdet hulladékgyűjtési akciót iskolásoknak a „Tiszta Zemplénért. Fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk a környezeti neveléssel, hogy a fiatalok felelős viselkedést tanuljanak, és értsék a környezet, illetve a természet fontosságát, amely fenntarthatóbb jövőt biztosít. Nagy öröm számomra, hogy a tavalyi évben elindított akció idén is folytatódott, amely megmozgatta a térség fiataljait, hiszen 9 település és 17 intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez, ahol a diákok pedagógusaik segítségével lelkesen igyekeztek megtisztítani közvetlen környezetüket.
A „Tiszta Zemplénért” hulladékgyűjtési akciónk így nagy sikerrel zárult, melynek bizonyítéka az 1100 résztvevő, a 692 zsák hulladék és a 96 kilométer megtisztított terület. Nagyon büszke vagyok Tokaj-Zemplén általános és középiskolásaira, illetve cserkészcsapataira, akik lelkesen álltak a közös munkához, és aktívan igyekeztek megtisztítani környezetüket a felgyülemlett szeméttől.