Kossuth Lajos 1848 őszén toborzó körútra indult, hogy fegyverbe hívja az országot. Útjának első állomása Cegléd volt, ahol „gyújtó hatású” beszédet mondott.

Jellasics horvát bán, császári altábornagy a bécsi kamarilla támogatását élvezve nyíltan szembehelyezkedett a Batthyány-kormánnyal, és 1848. szeptember 11-én 35.000 főnyi hadsereggel átkelt a Dráván, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar forradalmat fegyveres erővel leverje. Nyilvánvalóvá vált, hogy nincs többé békés megoldás; a magyar felelős kormány vagy veszni hagyja forradalmi vívmányait s megadja magát, vagy vállalja az önvédelmi harcot. A képviselőház az utóbbi mellett döntött, elrendelve az újoncozás megindítását, s az általános népfölkelés megszervezését.
Batthyány Lajos miniszterelnök kinevezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Cegléd, Szolnok és Nagykőrös voltak az első állomások.

Az 1848. szeptember 24-én Cegléden elhangzott beszéd nem maradt fent eredeti formájában. Az alább olvasható szöveg egy rekonstruált változat, amelyet 2002-ben, Kossuth születésének 200. évfordulóján készítettek az egyik ceglédi általános iskola diákjai.
„Ceglédnek népe, nemzetem büszkesége!

Kérni jöttem tőletek, midőn lelkes soraitokat szemlélem, szűnik bensőmben a kétség, nem marad védtelen szegény árva hazánk. Tudjátok mindannyian, minő cél vezérelt bennünket, midőn ide egybehívtunk benneteket, mégis kimondom.
Álnok hitszegők el akarják venni tőlünk az áprilisban kivívott szabadságunkat, s mindazokat a jogokat, amelyeket maga őfelsége, a császár biztosított számunkra.
Jellasich hordái császári zászlók alatt a szent magyar földet rabolják, fosztogatják. Szőlőink híres borát idegenek prédálják fel.
Veszélyben a haza! Sorsdöntő órák előtt áll nemzetünk. A kérdés az, hogy: Veszni hagyjuk kivívott jogainkat, függetlenségünket? Odahajtjuk büszke magyar fejünket a császári sas karma alá? A válasz: NEM!
Én esküszöm az igazságos Istenre, hogy hazánk szabadságából elrabolni egy hajszálnyit nem engedek!
Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, szent királyaink véres kardot hordattak körül az országban. Én zászlót ragadék kezembe, és e zászló alá hívom e város polgárait.
Honfitársaim! Cegléd polgárai! A nemzet sorsa a ti kezetekben van. Testvérek vagyunk mindnyájan. Választanunk kell a szabadság és szolgaság között. Gondoljunk őseinkre, kik a szabadságot választották! Ragadjunk mi is fegyvert hazánk oltalmára! Fordítsuk fegyvereinket az árulók, a hitszegők ellen!
Fegyverbe szólítom e város lakóit. Hozzunk áldozatot a haza szent oltárán!
Ha magyar vér folyik, folyjon a szabadságért, ne idegen célokért és ne idegen földön!
Most, hogy titeket látlak, tudom, hogy oly hatalmas e nép, hogy ha fölkel és összetart, Magyarországon a pokol kapui sem vesznek erőt. Az összerogyó ég boltozatait is képes karjával fenntartani.
Harcunkhoz adjon erőt a magyarok Istene, hitünk igazsága, népünk szabadság szeretete!

Fegyverbe hát! Győzni fogunk!”

Kossuth így foglalta össze élményeit feleségének a toborzó körút első napjáról.

„Nagykőrös, 1848. szeptember 24.

 

Kedves lelkem, angyalom!

Ceglédre 4 órakor értem. 6 órakor már egy 300 főből álló fegyveres gyakorlott csapatot, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan vagy 3000 ember és 150 lovas megyen vasúton Pestre.

E percben érkeztem Kőrösre. Itt a nép mondhatlan lelkesedéssel – illuminációval fogadott. Ahol kell, lelkesítek – ahol kell, parancsolok.

Reménylem, a Tiszáig vagy tizenöt-húszezer embert összeszedek, s ezeket helységenkint nyomban küldöm Pestre.

Aztán a Tiszán túl addig meg nem állok, míg 100 000 emberem nem lesz egy táborban. Azzal aztán tömegben nyomulok előre.

Ne félj, angyalom – megáld az Isten. De azon egyet tedd meg – irántami szeretetedre kényszerítelek – nyugodalmamért, hogy távozz Pestről a mondott helyre, mert a gaz ellenség képes volna családomat kezesül lefoglalni működésem elzsibbasztására.

Az Isten áldása rajtad s kedves gyermekeimen. Híved halálig.”

Forrás:

http://mek.oszk.hu/04800/04834/html/kossuth0026/kossuth0026.html

www.kossuthtoborzo.hu
www.wikipedia.hu