A ma már igazi universitasként működő egyetem hét kara mintegy kétszáz szakon folytat képzést valamennyi oktatási és képzési szinten: a felsőoktatási szakképzéstől az alapképzésen és a mesterképzésen át egészen a doktori képzésig. Prof. dr. Torma Andrással, a Miskolci Egyetem rektorával beszélgettünk.

− A Miskolci Egyetem oktatási profiljának bővülése tetten érhető a hazai felsőoktatásban betöltött szerepében is?

− Az elmúlt esztendők során a Miskolci Egyetemnek a hazai felsőoktatásban elfoglalt pozíciója jelentős mértékben javult. Ez alatt azt értem, hogy a hallgatóink létszáma évről évre növekszik, idén 2855-en kezdték meg tanulmányaikat az egyetemen. Megítélésem szerint a továbbtanulni szándékozó fiatalok érdeklődésének felkeltésében döntő szerepe volt annak a Beiskolázási Központnak, amelyet a tavalyi tanév végén alakítottunk ki, a Rektori Hivatal szervezeti egységeként. Az itt dolgozó munkatársaink hivatásszerűen és innovatív módon foglalkoznak egyetemünk vonzóvá tételével, illetve a beiskolázás zökkenőmentes lebonyolításával.

− Az egyetemi karok számának növelése és ezzel párhuzamosan a hallgatói létszám növekedése nem sodorta veszélybe az intézmény büdzséjét?

− Válaszom egyértelműen nem. A karok száma elsősorban az 1980–2000 közötti időszakban nőtt, amikor a képzéseket még gyakorlatilag az állam finanszírozta. A fordulat 2012-re tehető, amikor megkezdődött az állami finanszírozás csökkentése, és 2014-re mintegy 50%-ra való süllyesztése. A Miskolci Egyetem működésének anyagi biztonsága valóban rendkívül fontos.  Az állam a költségvetésünknek hozzávetőlegesen az ötven százalékát biztosítja. A többit magunknak kell megtermelnünk. E tekintetben első helyen említem az önköltséges hallgatói képzést. Diákjaink létszáma jelenleg körülbelül tízezer, s hozzávetőlegesen a negyedrészük önköltséges hallgató, ami azt jelenti, hogy ők szemeszterenként 200-300 ezer forintot fizetnek azért, hogy nálunk szerezzenek diplomát. Az Egyetem oktatógárdája mindent elkövet annak érdekében, hogy ezek a hallgatók is jól hasznosítható, piacképes diplomát szerezzenek. Persze ez vonatkozik azokra is, akik államilag finanszírozott képzésben vesznek részt. Az utóbbiak jelentik az igazi stabilitást, anyagi biztonságot a Miskolci Egyetem számára. A mintegy hétezer-ötszáz hallgató egyben jelzi azt is, hogy nagy a bizalom a fiatalok körében az egyetemünk iránt.

Az első bevételi forrást tehát a hallgatói befizetések adják, a következőt pedig az európai uniós fejlesztési forrásokhoz való hozzájutás. Az unió jelenlegi 7 éves gazdasági ciklusában eddig több mint harminc pályázatunk nyert, körülbelül 18 milliárd forint összértékben. E források jelentősen segítik nemcsak a vállalt célok elérését, hanem az Egyetem gazdálkodását is.

Harmadik anyagi forrást jelentenek a Miskolci egyetemnek az úgynevezett egyszeri K+F ipari megbízások. Egyetlen példát mondok erre: egy porszívót gyártó cég megbízást adott arra, hogy fejlesszünk ki egy gyakorlatilag zaj nélküli motort. A kutatóink teljesítik a feladatot, a szerződésben megjelölt összeget pedig az egyetem, illetve az adott tanszék felhasználhatja. Az egyetem anyagi helyzetének további stabilitása érdekében pályáztuk meg és nyertük el a több mint 4 milliárd forint összegű FIEK-projektet, amely az egyetem és az ipari versenyszféra együttműködésének a színtere. Célja pedig az, hogy tereljük egy szervezetbe az oktatói-kutatói kapacitásokat és teljesítményeket, valamint a nemzetgazdaság egyetemünkkel szembeni elvárásait. Vagyis az ipari szereplők generálják az igényeket, a mi oktatóink és kutatóink munkája pedig a piacon jól hasznosítható termékekben fog testet ölteni. A projekt e pillanatban a félidejénél tart és rendkívül sikeres, eddig minden velünk szemben megfogalmazott elvárást (mérföldköveket, indikátorokat) sikerült teljesítenünk.

− Jól gondolom-e, hogy az egyetem anyagi stabilitása mellett hasonlóan fontos a konstans oktatói kar?

− Erre sem panaszkodhatunk, az oktatói létszám hozzávetőlegesen hatszáz fő, ami évek óta nem változott. Persze az is igaz, hogy nem könnyű itt tartani a fiatal oktatókat, hiszen a versenyszférában a fizetések minimum kétszeresei az egyeteminek. Ezek a fiatalok a legkiválóbbak, egytől egyig kitűnő, nyelveket beszélő szakemberek, innovatívak, tehetségesek, az ipari üzemek kapkodnak utánuk. Ezért indítottuk el kancellár úrral a Terplán Zénó Programot, amely ösztöndíjszerűen, anyagilag támogatja a fiatal egyetemi oktatók kutatását, havonta akár több százezer forinttal segítve a tudományos munkájukat. Már gondolkodunk további megoldásokon is annak érdekében, hogy az egyetem oktatói-kutatói utánpótlása biztosított legyen.

− Milyen az egyetem kapcsolata a megyeszékhellyel?

−  Kölcsönösen gyümölcsözőnek mondható, sőt az együttműködés közös érdekünk, hiszen mi város vagyunk a városban. 2017-ben írtunk alá egy együttműködési megállapodást Miskolc Város Önkormányzatával, s persze korábban is összehangoltuk a fejlesztési elképzeléseinket. Idén adtuk át első alkalommal a közösen alapított Kéz a kézben-díjat Vinnai Jánosnak, a Szinva Net Zrt. ügyvezető igazgatójának. E díjat a jövőben is olyan miskolci polgároknak ítéljük oda, akik sokat tettek a városért és a Miskolci Egyetemért is.