Őrzi az apáról fiúra szálló tradíciókat a Hollóházi Porcelángyár, s eközben igyekszik termékpalettáját bővítve, színesítve új vevőkört megnyerni. A hagyományos termékek mellett már ékszer is készül a hollóházi manufaktúrában, amelynek hétköznapjaiba Pálfi József igazgató enged bepillantást.

− A hollóházi porcelángyártásnak igen tekintélyes múltja van. Felidézné a legfontosabb momentumokat?

− Nagyjából folyamatos ipari tevékenység folyik 1777 óta Hollóházán, ahol a Török- és a Kréta-patak összefut. Akkoriban egy üveghutát működtettek, majd 1832-től az itt talált kaolin bázisán kőedénygyárat építettek, amely a 19-20. század fordulóján már Magyarország legnagyobb ilyen üzeme volt. A csúcsidőszakban 135-en dolgoztak a gyárban. A 19. század első felében alapított több mint húsz kőedénygyárból mára csupán kettő maradt fenn, az egyik a gróf Károlyi István által alapított hollóházi gyár. 1956-ban az a döntés született, hogy a porcelángyártásra állnak át. A gyár fénykora ezután következett, amikor is 1967 és 1972 között nagyobb rekonstrukcióba fogtak. Ebben az időben valósultak meg azok a fejlesztések, amelyek megteremtették a technológiai feltételeket a porcelángyártáshoz. A hollóházi porcelán akkor lett különösen ismert, amikor 1982 és 1986 között itt élt és dolgozott Szász Endre világhírű festőművész. Kézzel festett, egyedi munkái iránt nagy volt a kereslet, a limitált sorozatgyártás viszont nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A 90-es években jó áron tudtuk újragyártani e termékeket, népszerűek voltak a piacon, de a mai gyár már nem készít ilyeneket.

− Mikortól hungarikum a hollóházi porcelán?

− 2011-től, ezt az időpontot tekintjük a feltámadásnak. Az előző céget felszámolták, a Hollóházi Hungarikum Nonprofit Kft., amelynek kizárólagos tulajdonosa az MNV Zrt., átvette a dolgozókat és az eszközöket. Most 110 főt foglalkoztatunk, a tavalyi árbevételünk 620 millió forint volt, ami ugyan elmarad a válság előtti mértékről, de biztató. Idén 150 milliós beruházást hajtottunk végre. Megújítottuk a technológiát, új porcelánégető kemencét vásároltunk, amivel megdupláztuk a kapacitást. Korszerűsítettük a fűtési rendszert, az összes hulladékhőt újrahasznosítjuk.

− Kell-e, tud-e megújulni a hollóházi porcelán? Milyen a termékpaletta?

− Újdonság, hogy a porcelán divatékszerek gyártását felvettük a palettára. 250-féle saját termékünk van. Medálok, karkötők, fülbevalók. Átütő sikerről még nem beszélhetünk, de lépésről lépésre népszerűbb ez a termékcsalád, saját üzleteink mellett néhány ékszerkereskedő is értékesítiés online is megrendelhető.

A porcelán régebben inkább a női vevőket célozta meg, ám felismerve, hogy a pálinkának egyre nagyobb a kultusza, megjelentünk a piacon a pálinkás butéliákkal. Többféle formában és díszítéssel kínáljuk, akár szettben is. Ez a termékcsalád egyre nagyobb teret nyer, belföldön az értékesítés tíz százalékát teszi ki. A gyűjtők keresik, illetve partnereink között vannak olyan pálinkafőzdék, amelyek a prémiumtermékeiket ebben hozzák forgalomba.

− Versenyképesek-e az olcsó szériatermékekkel?

− Nem, de nem is igazán akarunk azok lenni. Ez nem gyár, hanem manufaktúra, ennek megfelelő célokkal. Két pilléren nyugszik a cég: az egyik a belföldi piac, ahol a márka ismert: itthon stabilizálni és a lehetséges mértékben növelni szeretnénk a pozíciónkat. Külföldön pedig a porcelángyártási tudásunkat értékesítjük. Dolgozunk német porcelángyáraknak, tizenöt éve mi gyártjuk a SAS légitársaságnak a fedélzeti edényeket. Mivel állami tulajdonban van a cég, pályázati lehetőség nincs, a termékpaletta és a gyártási technológia különlegessége miatt a nyereséges üzemeltetés elérhetetlen vízió, éppen ezért van a hollóházi porcelángyár állami tulajdonban. Reális cél, hogy fenntartsuk az ipari kultúrát, megélhetést biztosítsunk dolgozóinknak, miközben 200 millió forint adót is fizetünk.

A Hollóházi Porcelángyár termékfejlesztési munkájában a „porcelánkorszak” kezdeteitől fontos szerepet játszanak az iparművészek, akik a termékek használati funkcióját, a sorozatgyártás műszaki-technológiai követelményeit és az esztétikai igényességet összehangolva, igazi alkotótevékenységet végeznek. Jelenleg is több iparművésszel dolgozunk együtt a termékfejlesztés területén, többen közülük fiatal alkotók. A hollóházi porcelán megújulásában részt vesz Sütő Erika, Dora Judit és Csáki Andrásné.

Az vitathatatlan tény, hogy a porcelán, mint anyag nem veszített a népszerűségéből, hiszen ez a legjobb kerámia. Év végére egy formájában és mintájában is új készlettel mutatkozunk be.

Sütő Erika iparművész tervezi, akinek munkáit tradicionális alapon nyugvó egyszerű, fiatalosabb forma jellemzi.