A borturizmus napjainkban már a minőségi élet része

Rókusfalvy

A pincelátogatás mindig is kedvelt turisztikai program volt, ám a bor nem csupán élvezeti cikk, hanem kultúránk sajátja, nemzeti kincs, aminek értéke összehangolt stratégiával magasabb szintre emelhető. Ez az egyik feladata Rókusfalvy Pálnak, akit idén júliusban neveztek ki nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztosnak.

– A borturizmusnak mi az egyedi értéke a turisztikai ágazaton, a gasztroturizmuson belül?

– Nehéz a bor nyújtotta élményt és a borágazatnak a GDP-hez való hozzájárulását szétválasztani. A bor olyan speciális termék, ami nekünk, magyaroknak elsősorban nem alkoholt jelent, hanem sokkal inkább kultúrát. Én 25 éve kötöttem házasságot a borral, és láttam, hogy ez érzelmi kérdés, szakrális kötődés a borászoknak. A bor turizmushoz kapcsolódó jelentőségét a saját, etyeki borvidékünkön keresztül tudom a legjobban érzékeltetni. a bor magával húzza a gasztronómiát, a szálláshelyeket, a történelmet, a kultúrát – turisztikai többletértékkel bír. 

   A borászati ágazat sokszínűségét mutatja az is, hogy az elmúlt időszakban szervezetileg szerteágazó volt: a bor exportjával foglalkozott a Külügyminisztérium, de dolgozott rajta az Agrármarketing Centrum, az Agrárminisztérium és a Magyar Turisztikai Ügynökség is, ugyanakkor a számok a pénzügyminiszternél vannak. A bornak sokféle hasznosítási lehetősége létezik, az egyik, hogy hasonlóképpen turisztikai attrakció a pincelátogatás, akár mint a kerékpározás. 

   Etyeken nagyon sok olyan turisztikai programot tudtunk „rászervezni” a borra, amelyek korábban nem léteztek: Kezes-Lábos, Pincefesztivál, évszakonként a Piknik. A borélményhez tartozik az is, hogy minden évszakban más arcát mutatja. Ősszel a mustból murci lesz, majd újbor, s lehet belőle pezsgőt, párlatot készíteni. Ennek a sokszínűségnek köszönhetően a Kárpát-medencében nemcsak a kultúránk, az irodalmunk és a művészetünk része, hanem a hagyományunk szempontjából is fontos, hiszen nagyon jók a hazai bortermelés adottságai. Alkonyi László borszakíróval együtt vallom, hogy a kultúra ott kezdődött, amikor az ember földet kezdett művelni, és akkor ér véget, amikor ez megszakad.

– Mi az oka a gasztro- és a borturizmus világméretű népszerűségének? 

– Ma létezik a világban egy irányzat, a Wine in moderation, ami azt mondja, hogy a bort mértékkel kell fogyasztani. Talán ennek is a következménye, hogy az elmúlt évtizedekben csökkent a borfogyasztás a világon, és így nálunk is. Részben azért, mert megtanultunk mértékkel inni. Az egyik feladatom persze az, hogy ismét növekedjen a borforgalmazás. De szerencsére ma már nem a bódító hatás a lényeges, hiszen például világtrend az is, hogy a kevésbé alkoholos termékek felé mozdult el a közízlés. A könnyebb borokat kedvelik, a rosék, az illatos fehérek, a gyümölcsösebb vörösborok felé megy a világ, és népszerű trend a habzó-, a gyöngyöző borok, a pezsgők élvezete. A mértéktartás azért is fontos, mert csak így fogyasztva lehet igazán értékelni az ízeket, az aromákat. 

– Elválasztható egymástól a gasztronómia és a bor?

– Amikor még semmilyen boros kötődésem nem volt, elmentem Etyekre egy borkóstolóra, ami után természetesen megéheztem. Ez a gasztronómiához való természetes kapcsolódása a bornak, de ennél persze sokkal összetettebb, például ízleléssel kapcsolatos összefüggés is van a kettő között. Nem véletlenül egészítik ki egymást elválaszthatatlanul, az étrendhez mindig is hozzátartozott a bor. A kiváló ételekhez az éttermek kitűnő borkínálatot rendelnek, az itallapon belül külön szerepel a borlap, az egyes ételekhez speciális bort ajánlanak. Amikor Etyeken elkezdtük a borászatot és a gasztronómiát felépíteni, az akkor induló slow food mozgalommal társultunk, és nem véletlenül. Mert a kettő együttes élvezete nem történhet rohamtempóban, hiszen akkor éppen a lényeg vész el. A lassú, komótos étkezés, és hozzá a bor kortyonkénti élvezete új szintre emelte a gasztronómiát és a borkultúrát is, nemcsak Etyeken, hanem minden borvidékünkön, ahol megjelentek a korszerű pincészetek. 

– Hazai történelmi borvidékeinket mennyire ismerik a magyar és külföldi turisták?

– Sok sebből vérzünk… De optimizmusra ad okot, hogy a legismertebb magyar szó a világban a Tokaj, és ez kötelez minket. Nagyon jók a magyar borok, de picit belealudtunk a szakrális-élvezeti kultúránkba.  Sokan foglakoztak vele, sok embernek van víziója, de amíg nincs egységes stratégiája a bormarketingnek, addig a magyar borok az alsó polcon maradnak az áruházi pultokon. Kell egy stratégia, ami mögé mindenki beáll, egy közös koordináta-rendszer, amiben egységesen próbáljuk meg a magyar bort a méltó helyére emelni a világban. 

– Milyen módszerrel tervezi felépíteni a magyar bor marketingjét?

– Egyfelől könnyű a helyzetem, mert régóta foglalkozom borral, nagy a családom, ehhez kötődünk. Másfelől az a nehézség, hogy sok jó bor létezik, de nem világos a termékpaletta, a struktúra, és még nem kristályosodott ki, hogy mivel lepjük meg a világpiacot. Egyetlen borral? Egy teljes borvidékkel?  Az értékünk a kitűnő minőség, s ezt kell megfelelő áron eladni itthon és külföldön is, miután elkészülnek az objektív piackutatások a világ igényeiről és a mi adottságainkról. Meg kell tudnunk, miért kerül harmadannyiba egy liter magyar bor, mint egy osztrák, mert ezt senki nem érti. Amikor megkaptam a megbízást, tudtam, hogy csak a fiatalokra alapozva tudok építkezni, mert nekik már nem kell elmagyarázni, hogy miért fontos a biogazdálkodás, a vegyszermentes szőlőtermelés, a növény immunrendszerének erősítése, mert mindez az ő jövőjükről szól.